Szia Péter!
Látod újra írok!
Pedig már majdnem elfelejtettelek. Ma csak miattad maradtam ott a pinpong versenyen. Olyan jó volt látni téged. Szemben ültél velem, köztünk volt a pinpong asztal. Én állandóan téged figyeltelek és sokszor olyan volt mintha te is engem néztél volna. Csak tudod szégyenlős vagyok, vagy valami ilyesmi és nem mertem túl sokáig a szemedbe nézni. Ha egyáltalán te engem néztél.
Úgy félek, hogy veled is úgy leszek mint sok más sráccal, hogy sokszor találkozik a tekintetünk és én úgy érzem, hogy tetszem neki, mégsem lesz semmi a végén. Két szót sem váltunk egymással. Csak néz és néz de nem köszön, nem szól hozzám. Tudod már félek szemezni fiúkkal mert attól tartok, hogy megint ez lesz, és talán csak hülyeségből csinálja és a hátam mögött hülyeségeket beszél rólam és kinevet.
Annyit álmodoztam rólad, szeretném ha csak töredéke valóra válna. Attól is félek, hogy ha megtudod, hogy én levelezek azzal az osztálytársaddal, megvetsz és kinevetsz.
Látod mennyi mindentől félek.
Persze azért vannak más dolgok is az életemben nem csak te. Ezt ugye megbocsájtod!
Pl.: most voltam biosz versenyen, igaz nem tudtam semmit mert csak ma kezdtem el a cikkek olvasását De annyit megért az egész hogy hiányoztunk németről meg magyarról. Kedden meg kémia versenyen voltam abból se tudtam semmit de nem nagyon izgat az egész mert tudom hogy a többiek sem tudtak semmit.
Ennyit mára.
Most majd megfürdöm és aztán zenét hallgatok. Tv- nem nézek mert a Mentők lesz és én ezt a filmet nem szeretem. Neked tetszik?
Sok csók: Juli
1987.02.05.
